|
2010-02-11 17:48:36, csütörtök
|
| |
| |
|
|
| |
Robert Graves: King Jesus
Cassel-London Seventh Edition Januáry 1966
Fordította: Terényi István
Gondolat Kiadó Budapest, 1969
Megjelent a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság közös könyvkiadás egyezményének keretében a Madách Könyvkiadó (Bratislava) részére a Gondolat Könyvkiadó (Budapest) gondozásában.
Zrinyi Nyomda, Budapest, Bolgár Imre igazgató
Az Egyiptomiak Szerint Való Evengéliumban Sálom megkérdezte az Úrtól: ,,Meddig fog tartani a halál uralma?" Ő így felelt: ,,Ameddig ti, asszonyok gyermekeket fogtok szülni..." Sálom újabb kérdést intézett hozzá: ,,Akkor hát jól tettem, hogy nem szültem gyermekeket?" Ő ezt válaszolta: ,,Minden növényből egyetek, csak a keserűt ne egyétek..." Amikor pedig azt tudakolta Sálom, hogy mikor válnak ismeretessé azok a dolgok, amelyek felől kérdezősködött, imigyen felelt neki az Úr: ,,Amikor ti, asszonyok a szemérem köntösén tapodtok, és amikor a kettőből egy lesz, és amikor a hím és a nőstény viszonyában nem lesz többé sem hím, sem nőstény..." És ugyanazon Evangéliumban mondotta a Megváltó: ,,Én azért jöttem, hogy leromboljam a Nőstény műveit."
Alexandriai Kelemen
(Stromata, III.)
...Kommentátorok Edom gonosz királyságával kapcsolatban említik Jesu-ha-Nocrit (azaz Jézust, mivelhogy az volt az ő népe... Egy húsvét előestéjén felakasztották... Közel volt a királysághoz (ti. utódlás tekintetében).
Balaám, a Sánta (azaz Jézus) harminchárom esztendős volt, amikor Pintiasz, a Rabló (Pontius Pilátus) megölte... Úgy mondják, hogy anyja fejedelmektől és uralkodóktól származott, de ácsokkal keveredett.
Lexicon Talmudicum ,,Abarbanel"
Alatt és babiloni Talmud Zanhedrin 106b, 43a, 51a.
(E fejezetben olvashatunk Bodrogi Gyula viperának mondott démonjáról (Bodrogi segítsége a borsodiak téglaházaiban lakott, a rendszerváltást követően lassan költöztek el innen), Egerszegi egérformájúnak leírt démonjáról, a denevérköpenyesek református egyházbeli démonjáról, az epilepszia általam négy éve a Szentpéteri Kórházban megkapott démonukról, ekkor epilepszia és parkinsón kóros gyógyszert írtak, illetve adtak be nekem. A parkinsón kór neve alapján parabrutális, vagy parabestia névvel, vagy másféle parajelenséggel, ártóval függ össze. Itt a panel lakosság nagy részének bérházait denevérek lepték el, melyektől folyamatosan tisztulnak. Zobáb, másutt Zebúb a húslégy, vagy a döglégy démon népe közvetíti, hogy "lemásztak a falvédőről" Végh Antal Egyedül a kastélyban című regénye alapján a pusztában. Régebben ezek a démonok kihalt helyeken éltek a pusztákban, mint zsidó nép kíséretei. A fekete árnyékvilág testenyészetei, melyek az Időjelek rajzain árnyékként láthatóak, mint a kutyák népei (Deák Bill Gyula) együtt nagyobb az esély a megmaradásra jelszóval emelik születésem óta. Ők a pokol angyalaival is együtt vannak.)
Tizenkilencedik fejezet Ádám király
Mária, a Hajbodorító kiment a kőkerítésbe vágott ajtón, majd a Makpelá-barlang bejárata mellett elhaladva egy sziklás helyre vezette Jézust, amely tele volt szórva szeméttel és hulladékkal. A csontok és rothadt húsdarabok közt turkáló kóbor kutyák mihelyt észrevették az asszony közeledtét, egymás mellé leülve éktelen vonítással üdvözölték. A Hajbodorító rájuk parancsolt, hogy hallgassanak, erre az egész falka abbahagyta a vonítást, és csak egészen halkan vinnyogott. Az asszony keresztülgázolt a szeméthalmon, és a szikla falához érve valami engesztelő fohászt mondott. Jézus nem értette az előtte ismeretlen nyelvű szavakat, bár jól tudta, kinek szól az invokáció. Mária feszülten hallgatózott, mintha a sziklafalból várná a választ. Majd vállát a szikla egyik kiugró részének nyomta - mire egy nagy kőajtó gördült hátra. A besütő holdfényben kis méretű, négyszögletes szoba vált láthatóvá, ahonnan tekergő csigalépcső vezetett lefelé, a sötétségbe.
Miután beléptek a helyiségbe, a kőajtó bezárult mögöttük. Mária lámpást vont elő köpenye alól, és intett Jézusnak, hogy kövesse. A levegő kellemes volt. Jó ideig lépkedtek lefelé a csigalépcső alacsony, pontosan egymáshoz illeszkedő, simára faragott fokain. A lépcső aljával szemben ismét egy üres kőfal emelkedett. Mária elmondta ugyanazt az ismeretlen nyelvű invokációs formulát, figyelt, mintegy válaszra lesve, majd megismételte, és újra hallgatózott. Végül nekidőlt az egyik kőlapnak, amely szintén titkos ajtónak bizonyult, s az is megfordult sarkaiban.
Méhkas alakúra kiképett barlangba léptek,amelynek falait nagy, faragatlan mészkőlapok burkolták. A vörösre és okkersárgára színezett kőlapokra spirálok, kettős spirálok, szvasztikák,fordított szvasztiák és kétágú villámok voltak festve. A helyiség közepén phallosz alakú oszlop emelkedett, mellette két csontváz feküdt, zsugorított helyzetben, az egyiknek hiányzott a koponyája, a két csontváz között egy antilopbika aranyozott szarvai csillantak meg a lámpa fényében. A barlangból három helyiség nyílott. A jobb oldali üres volt, a bal oldaliban két recézett falú áldozati tálat, egy elefántcsontból faragott, háromlábú széket és egy sápadt, beesett, szakállas férfiarcot ábrázoló maszkot lehetett látni, a középsőben aranylemezekkel borított, felül arany kerubokkal díszített kis láda állott, oldalain karikákkal, hogy két rúdon hordozni lehessen. Szemközt hosszú, szűk folyosó torkollott a vaksötétbe. A barlang bejáratának közelében két keskeny kőtábla állt, az egyiket edomi kalcedonból, a másikat aranysárga numídiai márványból csiszolták. A táblák mindkét oldalát apró, vésett ábrák borították.
Az áldozati tálak fenekén alvadt vér feketéllett.
- Bikavér - mondta Jézus, és hangjában szigorú vád csengett.
- Az hát - felelte gúnyosan az asszony. - Nem olvastad-e, hogy Mózes tizenkét oszlopot állíttatott fel kör alakban, a kör közepében pedig egy tizenharmadikat oltár gyanánt, azon bikával áldozott, és ezekben a tálakban fogta el a kibuggyanó vért?
- Olvastam, amit olvastam. De ez a vér itt nem áldozati vér. Re azért jársz ide, hogy bikavért lefetyelj a tálakból, és jóslatokat mond a halotti maszk száján keresztül, amelybe Ádám állkapcsa van belefoglalva.
- Bármit teszek, az én Úrnőm parancsa szerint cselekszem.
- Harcra hívom és megtagadom őt a saját házában!
- Vigyázz a nyelvedre! Az ilyen beszédnek az lehet a következménye, hogy elüszkösödik a combod, és leprás l esz az ajkad!
- A te úrnődnek nincs hatalma fölöttem. Sohasem érintkeztem az ő leányai közül senkivel, és sohasem mondtam ki a nevét. Ezért ismét felszólítalak, segíts nekem az ő szeretője ellen.
- Erre nem vagyok hajlandó, te lázadó. Miért nem alázkodsz meg a Kerubok előtt? Nem ismered-e fel a Szövetség Szent Frigyládáját, amelyet Jeremiás próféta az én Úrnőm gondjaira bízott, mielőtt Egyiptomba menekült?
- Jeremiás próféta helyesen cselekedett, amikor eltávolította, hogy a gyülekezet ne láthassa többé. Igaz, szent volt az valamikor de Áron leányai undokságaikkal bemocskolták. A halál ládája lett, és Jeremiás jól tette, hogy a halál házába vitte.
- Fogd a lámpásomat, és jól nézd meg a két táblán, az aranyszínűn és a vörös színűn látható képeket. A táblák eredetileg a frigyládában voltak, azzal a kerek fekete mennykővel együtt, amelyet őseid ide-oda görgettek benne, amikor esőt akartak előidézni. Nézd, ott fekszik a kő is a frigyláda lábánál. Nem más az, mint Miriám csöpögő sziklája, amely - úgy mondják - Izraeellel együtt haladt görögve, és amelynek megütéséért Mózes az életével lakolt.
Jézus átvette a lámpást, és szemügyre vette a táblákat.
- Mit számítanak ezek nekem, boszorkány? - jegyezte meg közönyösen. - Nem olvastam-e a Szentírást? Itt Izrael királyainak, fejedelmeinek és prófétáinak krónikája van képekben ábrázolva, rendetlen összevisszaságban.
- A kuszaság a saját szívedben van. Itt csupán egyetlen történet van ábrázolva. Egyetlenegy, nem több. Busztrophédon, azaz ökörfurdulós módon van ide róva: vagyis olyan mint a szántó ökör által vont barázda, amely egyszer jobbra, majd visszakanyarodva balra halad, és így tovább. Ami az aranytáblán van, annak folytatása a vörös táblán következik. A régi szövetség történetét tartalmazza, amelyről a frigyláda kapta a nevét. Azt a régi szövetséget az én Úrnőm és Hebron két ikerkirálya kötötte. Úrnőm esküvel fogadta, hogy egyenlő mértékben osztja meg szeretetét kettejük között mindaddig, amíg engedelmeskednek az akaratának. Itt kezdődik.
Átvette Jézustól a lámpást, és ujjával mutogatni kezdte a képekből álló sorokat.
A képek értelmezése körül nagy vita támadt Mária és Jézus között, és egyikük sem fogyott ki az ellenérvekből.
- Nézd -mondta Mária -, itt ül az én Úrnőm, az Első Éva a szülőszéken, a pálmafa alatt. Az emberek nagy eseményt várnak, mert rájött a vajúdás.
- Nem, boszorkány, ez itt nem az Első Éva, hanem Debora amint éppen bíráskodik Izrael fiainak peres ügyeiben, a róla elnevezett pálmafa alatt. Mert így van ez megírva a szent könyvekben.
- Nem jól tudod. Mert ezen a képen ül az én Úrnőm, ikreket szült, akiket különböző apák nemzettek. Az egyik iker Ádám, a Terebintus fia, amásik Azázel, a Kerm-tölgy fia. Úrnőm vörös fonalat köt Azázel csuklójára, hogy meg tudja különböztetni Ádámtól.
- Nem úgy van, Thámár ez, Júda enye, aki fattyú ikreket szült, Zerákhot és Pérecet. Zerákh csuklójára köti a vörös fonalat. Így van megírva.
- Nem úgy van. Mert itt a csecsemő Azázelt megmutatják apjának, a királynak. Itt pedig Ádámot fűzfavesszőkből és kákából font kosárba fektetik, és az Eskol patak vizére bocsátják, hogy a király el ne pusztíthassa.
- Nem. Itt a csecsemő Sámuelt mutatják meg Élinek a silói szentélyben, és a csecsemő Mózest teszik ki a Nílus vizére. Így van megírva.
- Nem, mert itt a juhász felesége magához veszi, és megszoptatja Ádámot, miközben az én Úrnőm, az Eső Éva némi távolságból figyeli a jelenetet.
- Dehogy! Ez itt a fáraó leánya, amint megtalálja Mózest a sás között, és Jókebed gondjaira bízza, aki Mózes szülőanyja. Így van megírva.
- Nem úgy van! Mert ezen a képen az én Úrnőm, az Első Éva megfürdik a hebroni halastóban, miáltal visszanyeri szüzességét.
- Nem, ez a kép azt ábrázolja, amint Dávid király jeruzsálemi palotája tetejéről nézi a hettita Uriás fürdőző feleségét, és parázna vágyat érez iránta. Így van megírva.
- Nem úegy van, ezen a képen Ádám története folytatódik. Az ifjúvá serdült Ádám éppen leterít egy oroszlánt meg egy medvét, amelyek megtámadták nyáját. Itt pedig a király áll, aki nem tudja, hogy ő Ádám nagybátyja.
- Ne, ez az ifjú Dávid, Isai fia, a király pedig Saul. Így van megírva.
- Nem úgy! Mert a király kívánságára Ádám itt megfojt egy rettenetes kígyót, amely tüzes leheletével ezreket pusztított el a király népéből. Látod, itt Ádám felmutatja a népnek a megölt hüllőt.
- Mást ábrázol a kép: Mózes a pusztában felemeli a réz szeráfot, hogy megállítsa a dögvész terjedését. Így van megírva.
- Nincs igazad. Mert lám, itt a király befogadta családjába Ádámot, aki testvérével, Azáellel szerető egyetértésben élt egy ideig.
- Nem Ádám és Azázel az, hanem Dávid és Jonathán, Saul fia, akik édestestvérekké váltak. Így van megírva.
- Szó sincs róla! Sámgár ez, Anat fia, aki az ösztökét forgatja fegyverként a filiszteusok ellen. Így van megírva.
- Rosszul mondod. Ez itt Dávid, amint megöli a filiszteus Góliátot. Így van megírva.
- Nem lehet az: mert itt Ádám Mamré tölgyligetében gyászolja és siratja a nagybátyját.
- Nem, hanem Dávid siratja itt ellenfelét, Abnert. Így van megírva.
- De hát nézd csak: itt Ádám a királyságra készül, egy királyi rekettyefűz alatt fekszik, hogy lelkét előkészítse a virrasztásra.
- Illés pihen a fa alatt. Így van megírva.
- De az nem lehetséges: hiszen ezen a képen láthatod, hogy a virrasztó Ádám vadállatokat szelidít meg, amelyek föl akarták falni.
- Nem, a kép azt ábrázolja, amint Ádám az Édenkertben sorra neveket ad az állatoknak. Így van megírva.
- Helytelenül értelmezed. Mert itt Ádámot Hebron királyává kenik.
- Sámuel keni Dávidot Izrael királyává. Így van megírva.
- Nem úgy van: itt látható, hogyan készülnek arra a lakomára, amellyel Ádám és az én Úrnőm, a Második Éva mennyegzőjét fogják majd megünnepelni.
- Amit itt látsz, a sok búza, árpa, liszt, bab, méz, vaj, birkahús, sajt, marhahús, amelyeket Dávid kapott Mahanáimban. Így van megírva.
- De nem, ha mondom: itt viszik a még hiányzó élelmet Ádám lakodalmára.
- Dehogy: ez itt Ciba, Méfibóset szolgája aki kenyeret, gyümölcsöt és bort visz Dávidnak. Így van megírva.
- Nem igaz: ezen a képen látható a kérők versengése. Ádám egész éjjel birkózott ellenfeleivel, míg meg nem sántult. Hajnaltájt kimarjult a jobb combja, attól fogva úgy lépett, mint a bika.
- Nem, hanem a mi Jákob atyánk viaskodik Peniélben egy angyallal egész éjjel, neki lett az a baja. Így van megírva.
- Dehogy: ez a kép Béth-Hoglát, a Bicegő mennyezői lugasát ábrázolja. Bikahangon bömbölő bohócok hívogatják Ádámot, a vőlegényt, hogy szaladjon oda a bikalábával.
- Nem, hanem Baál papjai, a Kármel hegyén táncolják a maguk bicegő pészaehját, közben késekkel sebeket ejtenek testükön, és Baált szólogatják, de hiába. Így van megírva.
- De nem: itt jön futva Ádám az ő menyasszonyához, az én Úrnőmhöz, a Második Évához, aki ötven leányával táncol a nádassal szegélyezett halastó mellett.
- Nem, hanem Miriám és szolgálóleányai lejtenek diadalmi táncot a Nádas-tenger mellett, miután a fáraó seregét elnyelte a víz, és Áron, a fivére is velük táncol. Így van megírva.
- De nem így van: itt látni, hogy a mennyegzői lakoma már megkezdődött, és itt ül Ádám az asztalnál, sánta lábát egy zsámolyon nyugtatva.
- A sánta Meéfibóset az, akit Dávid király meghívott az asztalához. Így van megírva.
- De itt láthatod, hogy a lakoma végeztével Ádám nyilvánosan szeretkezik az én Úrnőmmel, a Második Évával, és az én Úrnőm ötven leányával.
- Nem, ez itt a lázadó Absolon, aki nyilvánosan szeretkezik a kármeli Abigaillal és atyjának, Dávidnak többi feleségével meg ágyasával. Így van megírva.
- Az aranytáblának itt a vége, az aranykirály diadalmoskodott. Itt kezdődik a vörös tábla és a vörös király győzelme. Nézd, itt van Ádám, a lant feltalálója, dallamokat játszik és dalokat énekel a saját dicsőítésére. Ikertestvére, Azázel, a meggyilkolt király fia, izzó gyűlölettel nézi, bosszúra készül, dárdát tart a kezében.
- Dehogy! Dávid az, aki zenél és zsoltárokat énekel, hogy felvidítsa a búskomor Sault. Így van megírva.
- Nem úgy van. Mert itt Azázel táncol meztelenül a frigyláda előtt, könyörögve az én Úrnőmnek, hogy maradjon hűséges hozzá Úrnőm, aki szarvas holdat ábrázoló fejdíszét viseli, biztatóan mosolyog rá.
- Nem, hanem Dávid táncol a frigyláda előtt, és felesége, Mikl, más nevén Egla, ,,az üsző", gúnyosan nevet rajta egy ablakrácsozat mögött. Így van megírva.
- De nem, mert ezen a képen az én Úrnőm, a Második Éva ágyába hívja Azázelt.
- Nem, ez itt Amnon, aki megerőszakolja nővérét, Thámárt. Így van megírva.
- De itt az én Úrnőm a mennyezetes ágy oszlopához kötteti Ádám haját, hogy Azázel lenyírja.
- A kép azt ábrázolja, amint az álnok Delila férjének, Sámsonnak a haját odakötözi egy szövőszék gerendájához. Így van megírva.
- De nem,mert itt Azázel megy be ollóval Ádám szobájába, hogy szentelt haját lenyírja.
- Dávid az aki Saul királyt álomba merülten találja meg egy barlangban, de megkíméli az életét, csupán köntösének szélét vágja le. Így van megírva.
- De nézd: itt Ádám haja már le van vágva, öt rojttal díszített ruhaszegélyével együtt. És emitt Azázel meg a barátai gyalázzák és sértegetik őt, amikor felmegy a hegyre, hogy meghaljon.
- Nem, hanem Sémei meg a cimborái sértegetik és gyalázzák Dávidot Behurimban. Így van megírva.
- De nem: ezen a képen láthatod Ádámot, akit Azázel megvakított.
- Sámsont vakították meg a filiszteusok Gázában. Így van megírva.
- Nem igaz. Itt Azázel a hebroni fűzről metszett zöld vesszőkkel a hebroni terebintushoz kötözi Ádámot, és megfosztja férfiasságától.
- Dehogy! Ez itt Ai királya, akit Józsua Aiban felakasztatott egy fára. Így van megírva.
- Nem úgy van. Mert ezen a képen Azázelt látod, amint tizenkét oszlopot állít fel körben, közepén a tizenharmadik oszlopot oltárul szánja, hogy azon az én Úrnőm, a Második Éva tiszteletére feláldozza Ádámot. Itt vannak a vér felfogására szolgáló recézett tálak is.
- Nem, itt Mózes emel tizenkét oszlopot a Sinai, vagyis a Hóreb lábánál, Izrael mindegyik törzsének egyet. A tálak pedig arra szolgálnak, hogy felfogják bennük a leölt tulkok vérét. Így van megírva.
- De nem: itt sántikál be a körbe a megcsonkított Ádám, és itt meg már darabokra van vagdalva.
- Egészen mást ábrázol a kép: Agág király pipiskedő léptekkel bemegy a gilgáli körbe, ahol Sámuel próféta felkoncolja. Így van megírva.
- De itt tizenkét hebroni ember lakomázik Ádám húsából, és a vállizületét félreteszik,hogy azt Azázel egye meg.
- Ne, ez itt a miepái lakomát ábrázolja, Sámuel az ökör vállizületét teszi félre Saul király számára. Így van megírva.
- De nem, mert ezen a képen hirnök jő az én Úrnőmhöz, a Második Évához, hogy jelentse: ,,A dolog elvégeztett." Ő elfátyoloza magát, és a Harmadik Évává válik, kutyával, bagollyal és tevével.
- Rebeka az, aki leszáll a tevéjéről, és elfátyolozza az arcát, amikor megpillantja Izsák atyánkat, aki közeledik feléje, hogy feleségül kérje. Így van megírva.
- De nem úgy van:mert itt Hebron népe siratja Ádámot. Te ostoba, nem tudod, hol állsz most? Ez a Makpelá-barlang legbelső helyisége. Jósiás, az a gonosz király befalaztatta a bejáratát, de mi, kéniták, megőriztük a másik bejárat titkait. Nézd, ezen a képen az én Úrnőm, a Harmadik Éva ebbe a barlangba hozza el Ádám csontjait, hogy koporsóba tegye.
- Nem, itt Izrael fiai gyászolják Mózest Piszgában, és az Úristen, aki elfátyolozta magát, hogy senki emberfia meg ne lássa az arcát, titokban eltemeti őt Moáb egyik völgyében. Így van megírva.
- De ha megnézed ezt a képet, erre már nem találhatsz cáfoló szavakat. Mert itt végre a maga Háromságában látod az én Úrnőmet. Úrnőm, az Első Éva fehér, mint a leprás, Úrnőm a Második Éva, fekete, mint az én népem sátrai, Úrnőm, a Harmadik Éva, irgalmasan eltakarja az ő halálfejét. Nézd, Ádám szelleme leborul az én Hármas Úrnőm előtt, és kérleli a szövetség megtartására, Azázel pedig megdöbbenve nézi.
- De igenis, hogy meg tudlak cáfolni! Itt Mózes látható amint panaszkodik az Úrnak nővérére, Miriámra és fivérére, Áronra, amiért azok kigúnyolták az ő etiópiai feleségét. Áron leborul az Úr előtt, aki leprával bünteti Miriámot. Így van megírva.
- Mellébeszélsz, köntörfalazásod nem használ semmit. Mert nézd csak, itt az én Úrnőm meghallgatta Ádám könyörgését, Ádám szelleme kiemelkedik a koporsóban fekvő száraz csontokból, megfenyegeti Azázelt, és ismét visszatér az élet kerekéhez. Újra meg fog születni az én Úrnőmnek, mint saját fia és Azázel fiának ikertestvére.
- Megcáfolalk. Ezen a képen Saul király tanácskozik az endori boszorkánnyal, aki Sámuel száraz csontjaiból felidézi Sámuel szellemét. Így van megírva.
- Nem győztél meg. Elmondtam mindent, az Anya nevében. Itt véget ér a vörös tábla, é az aranytábla újra kezdi a történetet azzal, hogy az én Úrnőm, az Első Éva, ott vajúdik a pálmafája alatt..
- Megkaptad válaszaimat. Mi szükség van rá, hogy elismételjem azokat?
- Válaszaid elfogadhatatlanok az én Hármas Úrnőm számára.
- Az Élő Isten, akiben én hiszek, mérhetetlenül erősebb, mint a te őrnőd. Létezőt tud teremteni a nem létezőből. Ami volt, azt meg úgy tudja megsemmisíteni mintha sohasem létezett volna. Úrnőd régi tábláin fel van jegyezve a halál szövetsége, de ezt az Úr feldöntötte, és félretette Kádes kőtjánál, amikor új szövetséget esküdött az ő szolgájának, Mózesnek - az élet szövetségét. Mózes könyvei tartalmazzák ezt a szövetséget, és Mózes könyveit minden zsinagógában őrzik, a szent ládában, és szavai be vannak vésve minden igaz szív tábláira.
- De bármilyen erős a te Élő Istened, ki tud-e menteni téged a Halál házából, amely a Halál Völgyében fekszik? Senki emberfia nem szabadult innen élve, aki Úrnőmmel dacolni mert a saját házában. Minden vakmerő bolond, aki ide merészkedett, itt lelte pusztulását. Az a betömött alagút tele van a csontjaikkal.
- Meg van írva: ,,Még a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy." Következésképpen a sorsom úgy alakul, amint az Atya rendeli, nem pedig úgy, ahogy a te úrnőd akarja.Én felszabadultam a Nőstény ítélkezése alól, azért jöttem, hogy leromboljam az ő műveit.
Mária, a Hajbodorító elefáncsont fésűvel fésülni kezdte hosszú fehér haját, s közben egymás után idézte az ősi gonosz erőket, hogy támadjanak Jézusra. Hívta a pikkelyes lábú Sédeket, a hosszú orrú Ruachokat, a Mazzikokat, az Ártókat, a Szeireket, a hegyormok kecske alakú démonjait, a homoksivatagokban lakozó, szamártomporú Lilitheket, hívta Sabirit, a vakság démonát, aki a be nem fedett vízmedencékben kísért, Ruach Zalachtát, a merevkór, a katalepszia démonát, Ben Nefiimet, az epilepszia démonát, Ruach Kezaritot, a lidércnyomások démonát, Ruach Tegazitot, a delírium démonát, Ruach Kardejakót, a melankólia démonát Sibbetát, a görcsök démonát, Ruach Zenunimot, a nemi téboly démonát, Debert, a dögvész démonát, végül Purát, a nemtörődömség és feledékenység alattomos démonát, akitől a vallásos zsidók a leginkább rettegnek.
És mindezek a gonosz démonok megjelentek, acsarkodva, rémületes zúgással, süvítéssel táncolták körül Jézust, és megpróbálták leszakítani ruhájáról a szent rojtokat, karjáról meg homlokáról az imaszijakat. Ő azonban nyugodt maradt, szívét nem szállta meg a rémüelt, ajka határozottan ismételgette a ,,Halljad Izrael"-t- háromszor az Első Éva ellen, háromszor a Második Éva ellen, háromszor a Harmadik Éva ellen. Majd erős hangon megparancsolta:
- Izrael Mindenható Istenének nevében, aki áldott legyen, távozzatok innen, éjszaka és halál démonai, menjetek vissza azokra az elhagyatott helyerkre, amelyeket a Mindenek Ura jelölt ki számotokra!
Azok pedig zagyva makogással egymás után eltüntek.
Mária felsikoltott:
- Megismertelek, Úrnőm Ellensége! Hát eljöttél végre, Dávid Fia, hitehagyott Ádám?
Jézus ráparancsolt, hogy hallgasson, de az sszony befogta a fülét, hogy ne hallja Jézust, és tovább rikácsolta a magáét:
- A hitehagyottat kiűzték az Édenből, ami nem más, mint Hebron. Kiűzték, hogy vándorként bolyongjon a Földön. De megjövendeltetett, egkor majd visszatér Hebronba, hogy elvégezze számadását a Nagy Istennővel. A hitehagyott megtagadhatja anyját, az Első Évát, elvetheti magától feleségét,a Második Évát, de a harmadik Éva, a nagyanyja kérlelhetetlenül magának fogja követelni őt.
- Ha az Első Éva megtagadtatik az Élő Isten szerelméért, a Második Éva pedig szintén az Élő Isten szerelméért vettetik el, talál-e majd a Harmadik Éva csontokat, amelyeket eltemethethe?
Mária ajkához emelte az elsókarját, belevájta kutyafogait, és mohón felszívta a vércsöppeket. Majd besietett abba a benyílóba, ahol az Ó-Ádám halotti maszkja függöt,leakasztotta a szegről, fejére illesztette,és vékony, sípoló hangon szavait hevenyészett hexameterekbe foglalva, jövendölést mondott:
Nagy terebintustól nemzett Ádám, az egyetlen,
Év holtakor kit szült a világra a zöldszemű Miriám.
És kit a hebroni nyájak vándorló terelői
Mentettek meg Azázel elől, ki halálra kereste,
Első tetetidet a csodák országa dicséri.
Bölcs vaey, akár Salamon, nagy titkodat senki se sejti.
Hóreben negyven nap, szelídítvén szörnyek erőit.
Visszajön újra a próféta, aki ifjú örökké,
Eljő, hogy felkeljen, s te király légy ujjai által.
Földnek urává léséz, Ádám nyomait köeted majd,
És e szövetség tábláit te sem törheted össze,
Míg végül felakasztanak, így leled szörnyű halálod,
Fűzvesszők kötik tagjaidat a terebintusi fához,
Ott szenvedsz méltán iszonyú gyötrelmeket, Ádám.
Lesz tizenkét pásztor, aki majd a véredet issza,
Testedből is eszik. A mi Éva anyánk kacag akkor,
S álom képében papnőjét így utasítja:
Szedje fel Áron csontjait, és vigye arra a helyre,
Hol már rég nyugszik Ádám koponyája a földben.
Amint vészjósló hangon elkárogta az utolsó sor verslábait, a lámpás lángja sercegni és imbolyogni kezdett. A barlang boltozatáról ragacsos csöpp hullott Jézus lábára, majd kisvártatva még egy.
- Mi dolgom nekem az Ó-Ádámmal, aki a porból suttog? - szólt Jézus. - Egy Új-Ádám jön el a Legmagasztosabb nevében, hogy végezzen a Nősténnyel, hogy megkötözze őt a saját hosszú hajával, hogy gyémántbilincsekbe verje Isten Ellenségét. Az Ó-Ádámban mindenki meghal, az Új-Ádámban mindenki élni fog.
- Vigyázz! Négy állat lépett abba a körbe, amelyet a hórebi csipkebokor alatt vontál. Hármat megszelídítettél, de a negyedik külön tapodta a földet. Nem így volt?
- Uram!- fohászkodott remegve Jézus. - Kicsida érthet meg saját tévelygéseit? Könyörögve kérlek, tisztíts meg engem titkos hibáimtól!
Mária félretette a maszkot, gúnyosan vihogott, és káromolta Jehovát. Jézus megragadta a hajánál fogva, jóllehet az asszony foggal-körömmel dulakodott vele, mint egy dühödt hiéna.
- Annak nevében, aki a magasságok és a mélységek Ura, parancsolom nektek, hogy jöjjetek ki ebből a nőszemélyből! - kiáltotta erős, csengő hangon.
És a tisztátalan szellemek, bár vonakodva, egymás után jöttek elő az asszony szájából. Jézus nevén nevezte mindegyiket, és megtiltotta nekik, hogy valaha is Máriába költözzenek. Az első volt Aluka, a Pióca, a második Zobáb, a Húslégy, a harmadik Akbar, az Egér, a negyedik Atalléf, a Denevér, az ötödik Tinsemeth, a Gyík, a hatodik Arnebhet, a Mezei nyúl, és a hetedik, az utolsó Sáfán, az Üregi nyúl. Egy-egy démon kiűzése után egyre erőtlenebbé vált az asszony viaskodása s mikor már az utolsó is eltávozott belőle, egész testében reszketve, erőtlenül és immár minden hatalomtól megfosztva állt ott, szájával hangtalanul tátogva.
Jézus ekkor elengedte, és a béke szavaival így szólt hozzá:
- Jöjj, Mária! Térjünk vissza az élet országába. Mostantól fogva fordíts hátat minden gonoszságnak.
Az asszony kinyitotta az ajtót, és előtte ment fel a csigalépcsőn, bizonytalan léptekkel, jobbra-balra támolyogva, mint aki szédül. Amikor kinyitotta a külső sziklaajtót, a betóduló éjjeli szél kioltotta a lámpását. Együtt léptek ki a szabadba, csak a csillagok világítottak, mert a Holdat felhő takarta.
Mária kis darabig Jézussal ment a Jeruzsálembe vezető úton, aztán leroskadt az útszélen, és szeméből kövér könnyek peregtek le az arcán. Elhaló hangon szólt a továbbhaladó Jézus után:
- Uram, azért még a vég hátra van, és ha majd az Anya figyelmeztet a kötelességemre, nem fogom őt cserbenhagyni.
- A vég olyan lesz, amilyennek az Élő Isten akarja!
Már alig volt néhány nap hátra a nyári napfordulóig. Jézus a Felső-Jordán egyik gázlójában érkezett: azon a helyen szélesen hömpölygött a folyó, meredek szirtfalak között. Jézus fehér ruháját derékig feltűrve, ott állt a folyó közepén a gázló túlsó partján kilenc tanú várakozott.
- Jöjj uram - kiáltotta János mihelyt megpillantotta Jézust. - Mert meg van írva, hogy az Úr lelke szálljon rád, és te más emberré változz.
Jézus mezítelenre vetkőzött, és belépett a vízbe. János két korsót merített a folyóba, az egyik aranyból volt, a másik fehér agyagból, amelyet csavaros formájúvá alakított ki a fazekasmester keze. Mindkét korsó tartalmát Jézus fejére és testére öntötte, majd elénekelte azt az ősrégi formulát, amelynek szövege szinte változatlanul megmaradt a második zsoltárban:
Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem:
Fiam, felültettelek téged az én fellegváramra
Szin vadonában,
Én fiam vagy, én ma nemzettelek téged.
Kérjed tőlem, és odaadom néked a pogányokat
örökségül és birtokodul a föld határait.
Össztöröd őket vasvesszővel, széjjelzúzod őket,
mint cserépedényt.
Majd az eksztázis lázas kiáltása tört ki belőle:
- Tekints fel, uram, mert a te szellemed száll most rád galamb képében!
Jézus felpillantott. A Nap éppen akkor emelkedett a keleti szirtfal fölé, és sugarai tündöklő ragyogással tűztek a víz szinére. Megtisztult lélekkel lábolt ki a vízből a túlsó partra. János követte. Amikor már mindketten a parton álltak, elővett egy kis edényben terebintusolajat:
- A mi urunknak, Izrael Istenének nevében egész Izrael királyává kenlek téged!
Az egybegyűlt tanúk némelyike trombitát hozott magával, s most azt fújta harsányan, a többiek pedig örömrivlgásba törtek ki.
- Isten oltalmazza a királyt!
Majd a koriothi Júdás képett elő, kezében szegély nélküli vászonruhával, amilyent csak a főpapok viselhettek:
- Előbbi mesterem halála előtt meghagyta nekem, hogy ezt adjam rád, amikor eljő királlyá kenetésed ideje.
És felöltöztette a vászonruhába. János ezután fedett gyaloghintóba ültette Jézust és a kilenc tanú egymást váltogatva vitte a gyaloghintót észak felé, Galileába. A második napon megérkeztek a Tábor hegyének meredek lejtőihez. János előrement a kerm-tölgyből, terebintusból, mirtuszcserjéből és hegyi olajfából álló sűrű erdőkön keresztül, az arra kószáló vadállatok riadtan ugráltak félre lépteinek neszére. Végül felért a hegytetőre. A régebbi időben három törzs - Issakhár, Zebulon, Nafthali - járt ide portékákat cserélni, és közös szentélyük is ebben a városban állt.
A bírák korában Atabürionban gyülekeztek a három törzs harcosai Bárák és Dobora, a papnő vezetésével, mielőtt rárontottak Sisera harciszekereire a Kison völgyében. Később az aranyborjúkat - ,,a félrevezetett emberek megfogására szánt hálókat", ahogyan Hóseás próféta nevezte ezeket - itt szentelték Atabüriosznak,a hegy istenének. A Tábor-hegy lakói Atabürioszt Jehovával azonosítják, a görög mítoszkoltők szerint Atabüriosz egyike a Telkhineknek, agyis a pelaszgok egyik istene, az esszénusok számára pedig Atabüriosz az ő Mózes félistenük egyik címe vagy neve. Ugyanezen istenségnek Rodosz szigetén is van egy hegyi szentélye, Atabürisz, két rézből öntött ika áll benne, amelyek állítólag hangos bőgéssel jelzik, ha valami rendkívüli esemény fog a közeljövőben történni. Atabürioszról azt tartja a néphiedelem, hogy tetszése szerint bármilyen alakot tud ölteni, mint Dionüszosz vagy a pelaszgok Próteusza, vagy Hóreb hegyének istensége, aki a kádesi csipkebokorban jelent meg Mózesnek, s így nevezte meg magát: ,,Vagyok, aki vagyok."
Az ősi időkben nem a Tábor volt az egyedüli szentélye Izraelben: az Efraim-hegyén állott Atabüriosz Terebintusa, és koronázási körútja során Saul király ott is megfordult. A Tábor hegyén manapság is vásárt tartanak minden évben. Jézus idejében a hazafias érzelmű galileiak ,,Zebulon Urának" nevezték Jehovát, és így vélekedtek:
- Semmi akadálya nem volt annak, hogy a Szent Város a Tábor hegyén épüljön meg. Csak hát az Úrnak másként tetszett.
,,Semmi akadálya nem volt" - ez persze erős túlzás a galieleiak részéről. Tudniillik a Tábor hegyén egyetlen forrás sem akad és a lakosság teljesen a ciszternákban felfogott esővízre van utalva.
János elment a Tábor esszénus Őrzőjének házába. Az esszénust, akinek Nikki, azaz Nikanór volt a neve, álmából keltette fel:
- Jön a király, Őrző, hallod? Jön a király! Mikál egyetlen fia, és az apja is király volt!
Nikanór álomittasan motyogta:
- Vadakat beszélsz, te ember... Eredj innen, hagyj aludni!
- János vagyok, Én-Rimmonból, a próféta. Én kentem őt királlyá, és ünnepélyesen kijelentem neked, hogy Királyságra született. Kisded korában megmenekült Arkhelaosz kardjától a judeai Betlehemben, és Rékáb fiainak segítségével Egyiptomban talált biztos menedéket.
- Megvannak rajta a királyság jelei?
- Csupán a nyolcadik hiányzik még. Már kiállta a virrasztási próbát, és megszelídítette Hóreb fenevadjait. Mikál új ökökösnője már a Szegeletkőhöz idéztetett. A király és az örökösnő gyámja, a bethániai Lázár között már megvan a szerződés pecséttel ellátva, tanúk által hitelesítve.
- Hol ez a király?
- Utánam jön, nemsokára itt lesz.
- Veiesd őt a szent ligethez, és majd meglátjuk, hogyan viselkedik.
Éppen hajlanodott, amikor János a gyaloghinta hordozóit a szent berekhez vezette, amely az erdő egyik tisztázának közepén állott. Nikanór már várta őket. A gyaloghintót letették a földre, s Jézus kilépett belőle.
Hét fa nőtt ott egy tengeri homokkal felszórt, kör alakú helyen: rekettye, fűz, kerm-tölgy, mandula, terebintus, birslmafa, gránátalmafa. Jézus körbejárta a ligetecskét, sorban egymás után megáldva mindegyik fát. Nikanór élesen figyelte mozdulatait, és hallgatta az áldás szövegét:
Áldott legyen a Teremtő nevében a Nap és a hét első napja, amely Rafael angyalé. Áldott legyen az ő nevében a királyi rekettye, amely alatt Illés próféta megpihent és tápláltatott.
Áldott legyen a Teremtő nevében a Hold és a hét második napja, amely Gabriel angyalé. Áldott legyen az ő nevében a fűz, amelynek vízkedvelő lombjai ékesítik a Nagy Oltárt a Fűzfák Napján.
Áldott legyen a Teremtő nevében a Nergal planéta és a hét harmadik napja, amely Szamáel angyalé. Áldott legyen az ő nevében a kerm-tölgy, amelynek skarlátja megfesti a felkent király ruháit, varázsszerül az Asszony, a Leprás ellen.
Áldott legyen a Teremtő nevében a Nabú planéta és a hét középső napja, amely Mikháel angyalé. Áldott legyen az ő nevében a mndulafa, amelynek ága kivirágzott a bölcs Áronnak,s amelynek gyümölcse kehelyként fedi a hétágú gyertyatartó mindegyik lámpását.
Áldott legyen a Teremtő nevében a Marduk planéta és a hét ötödik napja, amely Izidkiel angyalé. Áldott legyen az ő nevében a terebintus, amelynek árnyékában Ábrahámnak és feleségének, Sárának megígértetttt, hogy annyi ivadékuk lesz, mint a tenger fövenye.
Áldott legyen a Teremtő nevében az Istár planéta és a hét hatodik napja, amely Hanael angyalé. Áldott legyenaz ő nevében a birsalmafa, amelynek szép gyümölcse megédesíti a sátorok ünnepét.
Áldott legyen a Teremtő nevében a Ninib planéta és a hét hetedik napja, amely Kefarel angyalé. Áldott legyen az ő nevében a gránátalmafa, amelynek ágából készül a nyárs, amelyre a húsvéti bárány felnyársaltatik, s amelynek gyümölcse az egyetlen, amelyet az Élő Isten szine elé szabad vinni.
Mindenekfölött áldassék minden dolgok Teremtője, aki e hét lámpásnak a gyertyája, aki az ő bölcsességvével kelyhet formál föléjük, aki elültette az élet hétágú fáját.
A Napnak adassék a hatalom, hogy melegítsen, vagy égessen.
A Holdnak adassék a hatalom, hogy tápláljon, vagy fonnyasszon.
A Nergal planétának adassék hatalom, hogy erősítsen, vagy gyöngítsen.
A Nabú planétának adassék a hatalom, hogy bölccsé vagy ostobává tegyen.
A Marduk planétának adassék a hatalom, hogy termővé vagy meddővé tegyen.
Az Istár planétának adassék a hatalom, hogy teljesítse, vagy megtagadja a szív kívánságát.
A Ninib platénátának adassék a hatalom, hogy megszenteltté vagy átkozottá tegyen.
Áldassék a hatalmak Rendezője, a Szombat Ura. Egyedül Őt imádom én.
Nikanór figyelte, hoegy Jézus a hét fa közül melyik alá fog leülni. Csodálkozva látta, hogy tartózkodott a királyi fenség fájától, a mágia fájától, a hatalom fájától, a bölcsesség fájától, a gazdagság és jólét fájától, a szentség fájától, de alázatosan térdre ereszkedett a szerelem fája alatt.
Jézus, aki olvasott a gondolataiban, így szólt hozzá:
- Bölcs Salamon az Énekek Énekében, amelyben Istennek Izrael iránti szerelmét énekli meg allegorikus formában, nem erről a fáról mondta-e: ,,Az ő árnyékában felette igen kívánok ülni... és zászló fölöttem szerelme"?
Nikanór mélyen meghajolt előtte:
- Uram, felkészültél-e mindazok elszenvedésére, amik a királysághoz szükségesek? Felkészültél-e az elcsúfításra?
- Felkészültem. Meg vagyon írva: ,,Ímé, jó szerencsés lesz szolgám, magasságos, fenséges és dicső lesz nagyon. Miképpen eliszonyodtak tőled sokan, oly rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaié volt: Akképpen ejt ámulatba sok népeket, fölötte a királyok befogják szájokat, mert amit nékik nem beszéltek volt, azt látják, és amit nem hallottak volt, arra figyelnek."
A harmadik napon, még hajnalhasadás előtt, imbolygó fáklyafényben elvezették Jézust a Szegeletkőhöz, amely valaha egy gilgálnak - kövekből rakott körnek - a keleti oltára volt, a gilgál többi része már eltűnt. A kő egyik oldalánt állt a betahaniai Mária, a Kleopasznak neveztetett Jószé igen szép leánya, Jézus anyjának rokona, mellette Jézus anyja, majd egy harmadik nő jött elő az erdő sötétjéből, elfátyolozott arccal, s csatlakozott a másik kettőhöz, de nem szólt semmit.
Nikanór Jézus vállára erősítette a rituális galambszárnyakat.
- Ne félj semmit, Nagyúr- biztatta -, mert a mi Istenünk angyalának gondjaira biz téged, hogy szent lábad neki ne ütődjön egy sziklának.
Amikor megvirradt, Jézus felhágott a kőre, és Kleopasz leánya, Mária elkiáltotta magát:
- Repülj, Galambol Galambja, repülj!
Erre a jelre a kéniták követtek, husángokkal, göröngyökkel, mocsokkal kezdték hajigálni Jézust. Az erős zúzódások vérző sebekkel torzították el az arcát, Jézus mozdulatlanul trte a gyötrelmeket. Végül előredőlt, és lezuhant a kőről, mint az égből lebukó szárnyas Ikarosz azon a képen,amelyet Zeuxisz, a híres festő festet. De a sziklaoltár alatt ott állt hét előkelő férfiú Tábrból, akik az arkangyalok - Rarael, Gábriel, Szamáel, Mikháel, Izidkiel, Hanael, Kefarel - rituális szerepét töltötték be. Ezek felfogták a zuhanó tstet, mielőtt lába a földet érinthette volna.
Olvastam én már arról, hogy amikor Babilónia nagykirályát koronázták, az előírt szertartás szerint tűrnie kellett egy pap ököscsapásait. Azt is olvastam, hogy amikor Heródes a zsidók királyává koronáztatta magát, szintén alávetette magát ennek a megaláztatásnak - azoknak a prófétai ütéseknek az emlékére, amelyeket még gyerekkorában kapott Borában az esszénus Menahem atyától. De Jézus király meggyögyörtetése sokkal régibb és kegyetlenebb rituális aktus volt, amelyet több mint ezer esztendő után most hajtottak végre először, mivel csak most teljesedett be a próféciák jövendölése.
A hát táborita, miután estében felfogta Jézust, dulakodni kezdett vele.Heten egy ellen. Maguk alá gyűrték, majd arra kényszerítették, hogy szétterpesztett lábbal térdelő helyzetet foglaljon el. Akkor a legnagyobb testű kénita felmászott a kőtömb tetejére, és onnan nagy lendülettel ráugrott a térdelő Jézusra.
Ezzel az erőszakos cselekménnyel ért véget a meggyötörtetés, Jézus bal combja kimarjult, a csont vége kimozdult természetes helyzetéből és a comb izmai közé fúródott, bal lába emiatt mintegy kicsavarodott, úgyhogy attól fogva bicegett. Olyan járással járt, ameleyet ,,szent sántaságnak" szoktak nevezni. Ily módon kapta meg a királyság nyolcadik jelét. Egyetlenegyszer sem kiáltott fel fájdalmában, egyetlen panasz sem hagyta el az ajkát. A két Mária vérző szívvel nézte, és mindketten keserves könnyeket hullattak. A mellettük álló magas, idős nő hirtelen félrevonta fátyolát, megcsókolta a fiatalabbik Mária mindkét orcáját, ijesztően felnevetett, majd eltűnaz erdőben, ahonnan jött.
A kéniták gyöngéden karjukra emelték Jézust, és bocsánatáért könyörögtek. Megmosták az arcát, gyógyírral bekenték sebeit, és estefelé gyaloghintóban elvitték egy cédrus- és fenyőgallyakból készített tágas sátorba, amelyet Nikanór kertjében állítottak fel. Ott várakozott az egész gyülekezet, amelynek tagjai szent hallgatást esküdtek. Amikor Jézus belépett, mindenki felkelt helyéről.
A sátor nyugati végében trónus állott, amely fölé bíbor baldachin volt kifeszítve. Már rajta ült Mária, Kleopasz leánya, arannyal átszőtt ruhában, mint egy királynő: borostyánból és fésűskagylóból összeállított nyakláncot viselt, fejét csillagokat ábrázoló diadém ékesítette. A hét előkelő férfiú előlépett, hogy elvégezze a szertartás további műveleteit. Kefarel Jézus lábára húzta a magasított aranysarkú, bíborszínű királyi cipőt, a hierarchiában utána következő négy arkangyal ráadta a szent ruhákat, Rarael fejére illesztette az aranykoronát, Gábriel átnyújtotta neki a nádból készített királyi pálcát.
Amikor Jézus már teljes királyi díszben állt ott, a királyné kedvesen rámosolygott, lassú, ünnepélyes mozdulatokkal lelépett a trónról, és kezét nyújtotta neki. Jézus nagy kínnal hágott fel a három lépcsőfokon, és leült Mária mellé a trónra. Mert a koronázás azt jelenti, hogy a királlyá választott férfi feleségül veszi az ország örökösnőjét.
Kosszarvból készült tülkök harsantak fel, az egybegyűltek lelkesen éljeneztek, és megkezdődött a mennyezői lakoma. Makulátlan fehér tulkot vágtak le a királyi pár tiszteletére. A társaság már éhesen várta a pecsenyét - egy éjjel és egy nap tartott a teljes böjt -, mindenki leste, mikor ízleli meg Jézus a királyt megillető szent részt, a lapockát, és ezzel megkezdődjék a vidám lakoma.
Jézus azonban félretolta a maga királyi részét.
- Akik szeretnek engem -mondotta -, azok velem együtt megtartóztatják magukat. Ennek a szokásnak vége.
Senki sem mert enni, s a sült ökröt úgy, ahogy behozták, ki is vitték, hogy elássák valahol. Egy kupa, názáreti vörös bort mégis hajlandó volt elfogadni Jézus. A Tábor hegyének szentélyéhez épített Borok Házából hozták, s Jézus megosztotta királynéjával. Ezúttal a kéniták is bort ittak, mivel a nazireus tilalmat most az egyszer nem kellett megtartaniuk. Jézus még kenyeret is elfogadott a galileai Betlehemből, a régi Kenyér Házából, s az utolsó morzsáig megosztotta királynéjával.
Azután sipok, fuvolák és dobok hangja mellett a kéniták elénekelték Ráchelnek Izraelre mondott áldását. Ez az ő szent évük misztikus éneke, tartalmazza az eredeti tizennégy törzs nevét - köztük Dinát is - kezdve Rúbennel és végezve Benjminnnal:
Nézd a Fiút, hajója vizen úszik,
Milyen erő feszül karjában,
Meg-megpihen két hősi tett közt,
Hajósát megfizette jjól,
Gályája biztos lakhelye,
Amíg a szél majd hazahajtja.
Oroszlánként harsog a hangja,
Magasztalják fivérei,
Szeme piros Eskol borától,
Tejtől fehérek fogai.
Boldogan él: kenyere bőven,
Asztalán ízes falatok.
Igaz, hogy rablók fosztogatják,
De egyszer leszámol velük.
Testvéreitől elkülönül majd,
És Kánaánnak királynője
Lesz az ő hites asszonya.
A szava éles, haragja lángol,
Egész világ lesi parancsát.
Tettei dús gyümölcsöt hoznak,
Szaporodik a nép majd boldogan,
Mint csendes vízben nyüzsgő halrajok.
Ivadékai megsokasodnak.
Elfeledteti, mi a fájdalom.
Okos és csatlahtatlan, mint a kígyó,
Viperamarás minden ítélete.
A trón előtt nem mer pisszegni senki,
Mikor ítélkezik királyi párja mellett.
Vitatkozó ellenfelét az érvek fegyverével
Teríti le, s az megsemmisülve
Hajnalban szédült fővel támolyog ki -
Nézzétek Jobb Kezem dicső Fiát,
Ki bölcsen osztja szét az éji zsákmányt.
Azután a vőfélyek szerepét betöltő előkelők elénekelték a negyvenötödik zsoltár első felét, Dávid királyi mennyegzői himnuszát, övezze fel kardját, induljon csatába, mivel Isten örökre megszilárdította trónját, az igazság jogarát adta kezébe, és megkente az öröm olajával.
Mária nőrokonai - nővérének, Mártának a vezetésével ők töltötték be a nyoszolyólányok szerepét - elénekelték a zsoltár második feléből az alábbi verseket:
Királyok leányai a te ékességeid, jobb kezed
felől királyné áll ofiri aranyban.
Halld csak, leány, nézd csak, hajtasd ide füledet!
Feledd el népedet és atyád házát.
Szépségedet a király kívánja, hiszen urad ő, hódolj
hát neki!...
Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból
van a ruhája.
Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szüzek vonulnak
utána, az ő társnői, néked hozzák őket.
Majd madaraknak meg egyéb állatoknak öltözött maskarák tódultak be, és táncoltak,s mindenféle bohóságot műveltek, mí el nem érkezett az ideje annak, hogy Jézus és Mária visszavonuljona nászszobába, amelyet függöny választott el a lugas többi részétől. Ekkor azonban Jézus olyan szavakkal fordult a királynéjához, amelyek még jobban megdöbbentették a jelenlevőket, mint a királyt megillető húsadag visszautasítása. Jézus ugyanis tisztán csengő hangon kijelentette Máriának:
- A királyod vagyok, és nem azért jöttem, hogy megújítsalak, hanem, hogy véget vessek. Én kedvesem, ne műveljük a sötétség cselekedetét, amely a halál cselekedete. Te a nővérem vagy! A nővérem vagy! A nővérem vagy!
E szavakkal tagadta meg a szüzi tisztasággal a házasság testi kapcsolatait. A megdöbbent gyülekezet halálos csendben fogadta kijelentését. A királyné arca elpirult, majd elfehéredett.
A másik Mária, Jézus anyja törte meg a kínos csendet. Felállt, és szigorú hangon kérdezte:
- Fiam hát így akarsz bánni szűz feleségeddel? Mi lett volna, ha atyád, a király szégyenletes módon ugyanígy cselekedett volna?
- Asszony - felelte Jézus -, Mikál hatalma elhagyott téged, és nőrokonodra szállott át. A dolog most már csak őrá és rám tartozik.
Az esszénus Lázár, a királyné bátyja és egyben gyámja, amióta apjuk, Jószé Kleopasz meghalt, így vígasztalta húgát:
- Férjed, a király bölcsen tette, hogy rátaposott a szégyen köntösére. Csakis ezen az úton haldhatunk együtt tiszta szerelemben. Szárítsd fel könnyeidet, Mária. Szárítsd fel könnyeidet az Élő Isten szeretetéért.
- Bölcsebb-e az én uram, a király, mint Salamon király, akinek nővére egyben a hitvese is volt? - felelte erre a húga. - Mert Salamon a galamb szelíd epekedésével töltötte az egész éjszakát felesége keblén, tágas lugasok zöld nyoszolyáján, és mint a galamb, fürkészte ki a szilahasadékokat. De hát ki vagyok én, hogy bíró lehessek ebben a dologban? Felfedem arcomat a királynak, és az ő szava az én törvényem.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: A sánta Jézus -Edom Talmud |
|
|
|
Címkék: terebintusolajat, mirtuszcserjéből, galambszárnyakat, megszilárdította, következésképpen, meggyögyörtetése, visszakanyarodva, kérlelhetetlenül, megszelídítettél, engedelmeskednek, szilahasadékokat, tizenharmadikat, tizenkilencedik, felnyársaltatik, elefántcsontból, megszelídítette, visszavonuljona, nyoszolyólányok, köntörfalazásod, visszautasítása, aranylemezekkel, keresztülgázolt, harciszekereire, megdöbbentették, bölcsességvével, menyasszonyához, szolgálóleányai, szétterpesztett, diadalmoskodott, megtartóztatják, édestestvérekké, fenyőgallyakból, fűzfavesszőkből, egyetlenegyszer, megaláztatásnak, kényszerítették, halál uralma, szemérem köntösén, nőstény viszonyában, húsvét előestéjén, borsodiak téglaházaiban, rendszerváltást követően, denevérköpenyesek református, epilepszia általam, panel lakosság, döglégy démon, kastélyban című, démonok kihalt, fekete árnyékvilág, kutyák népei, megmaradásra jelszóval, pokol angyalaival, Robert Graves, King Jesus, Cassel-London Seventh Edition Januáry, Terényi István, Gondolat Kiadó Budapest, Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Magyar Népköztársaság, Madách Könyvkiadó, Gondolat Könyvkiadó, Zrinyi Nyomda, Bolgár Imre, Egyiptomiak Szerint Való Evengéliumban Sálom, Alexandriai Kelemen, Kommentátorok Edom, Pontius Pilátus, Lexicon Talmudicum, Talmud Zanhedrin, Bodrogi Gyula, Szentpéteri Kórházban, Végh Antal Egyedül, Deák Bill Gyula, Szövetség Szent Frigyládáját, Átvette Jézustól, Első Éva, Ádám Mamré, Ádámot Hebron, Dávidot Izrael, Második Éva, Második Évához, Második Évával, Dávidot Behurimban, Józsua Aiban, Harmadik Évává, Harmadik Éva, Mózest Piszgában, Hármas Úrnőm, Halál Völgyében, Ruach Zalachtát, Ruach Kezaritot, Ruach Tegazitot, Ruach Kardejakót, Ruach Zenunimot, Halljad Izrael”, Izrael Mindenható Istenének, Mindenek Ura, Úrnőm Ellensége, Dávid Fia, Nagy Istennővel, Első Évát, Második Évát, Isten Ellenségét, Izrael Istenének, Atabüriosz Terebintusa, Zebulon Urának”, Szent Város, Nagy Oltárt, Fűzfák Napján, Szombat Ura, Egyedül Őt, Bölcs Salamon, Énekek Énekében, Istennek Izrael, Nikanór Jézus, Galambol Galambja, Amikor Jézus, Kefarel Jézus, Borok Házából, Kenyér Házából, Ráchelnek Izraelre, Nézzétek Jobb Kezem, Jószé Kleopasz, Mert Salamon,
|
|
Offline
